Történelem

Fűzvölgy a Principális-csatorna völgyében, a 74-es főút szomszédságában, Nagykanizsától valamivel több mint 10 kilométerre fekvő aprófalu. A település története egészen a rómaiakig vezethető vissza. Fűzvölgy térségében haladt ekkoriban a híres Borostyánút, melynek maradványaira egy 1940-es régészeti feltáráskor találtak rá. Ugyanekkor a település határában egy római castrum (katonai tábor) nyomait is felfedezték. A népvándorlás kora, majd a magyar honfoglalás és államalapítás időszaka nem bővelkedik írásos emlékekben Fűzvölggyel és tágabb vidékével kapcsolatban. Fűzvölgy térségéről az első írásos emlékek a XIII. századtól állnak rendelkezésre.

De hogyan és honnan kerültek a svábok erre a vidékre? Magyarországon ekkoriban a török elleni küzdelem és a Rákóczi-szabadságharc következtében fellépő népességveszteség miatt elsősorban mezőgazdasági termelőkre volt szükség. Ilyet pedig akkoriban leginkább a Német-római Birodalomban a Rajna-folyó mente szolgáltatott. Fűzvölgy mai lakosságának ősei nagy bizonyossággal a Rajna-vidéki körzet Koblenz nevű városából, illetve annak vidékéről kerültek Zalába. Valószínűleg jó kapcsolatot ápolhattak a Metternich-családdal, s így valósulhatott meg a Koblenz környéki németek Zalába telepítése, melynek legvalószínűbb időpontja 1722. Fűzvölgyet, Hosszúvölgyet és Magyarszentmiklóst kizárólag ezek a telepesek népesítették be, a szomszédos Obornakon és Homokkomáromban pedig a megmaradt néhány lakos mellé települtek.

A letelepedés után a mai Fűzvölgyet Freywis névre keresztelték, mely a régi németben szabad, megváltott rétet jelentett. 1744 újabb fontos év a falu történetében, ekkor ugyanis Mária Terézia gróf Batthyány Lajosnak adományozta az uradalmi központot, Homokkomáromot, s vele együtt Fűzvölgyet, s a többi sváb falut is. Fűzvölgy vidéke jórészt homokos, azonban az itt lakók évtizedeken át keményen dolgoztak azon, hogy a homokot termővé tegyék. Fűzvölgynek már 1836-ban saját iskolája volt, ahol magyar és német nyelven oktatták a tanulókat.Felvetődik a kérdés: őrizték-e a betelepített németek identitásukat még a 19. század végén, vagy beolvadtak a környék magyarságába. Ezzel kapcsolatban 1880-ból és 1890-ből állnak rendelkezésre a legkorábbi népszámlálási adatok. Ezek szerint 1880-ban Fűzvölgy 293 lakosából 28-an (a lakosság 9,6%-a), 1890-ban pedig a 356-ból 13-an (3,7%) vallotta magát német anyanyelvűnek.

A sváb falvakban nemrég végzett kérdőíves felmérés eredményei egyértelműen igazolják, hogy Fűzvölgyön még az 1920-as, 1930-as években is éltek emberek, akik bírták a német nyelvet, és családjukban használták .A mögött, hogy az 1880-as és 1890-es népszámlálás alkalmával (és a
későbbiekben) szinte senki sem vallotta magát német anyanyelvűnek, sokkal inkább az asszimiláció állhat, mint az, hogy egyáltalán nem ismerték volna a nyelvet. Az itt élők, bár ismerik múltjukat, valamilyen szinten még használják nyelvüket, és őrzik szokásaikat, de megélhetésüket lassan kétszáz éve ez a föld adja. Sajátjukként gondozzák, művelik, felvirágoztatják ezt a tájat. Egzisztenciát teremtettek maguknak a környéken. 1995-ben településünk felvette a kapcsolatot egykori származási helyünkkel Koblenzzel, Balla Lőrincet, településünk lakóját, is ekkor kértük fel, hogy írja meg a sváb falvak történetét, Új hazábancímmel.

Szálláslehetőség Kőnig panzióban és a szomszédos faluban, falusi vendéglátás keretében lehetséges. Kirándulási lehetőség van a környező erdőkben és a falu szomszédságában lévő szőlőhegyen, ahol borkóstolás is lehetséges.